Aztékák

Az AZTÉKA fajta története

Az amerikai kontinens minden mai lófajtája a spanyol hódítók lovaira vezethető vissza. Évszázadokon át a lovaglási kultúrát, és a tenyésztést is meghatározták a spanyol hagyományok. A spanyol vaquerok lovaglási stílusa, kultúrája az újvilág tágas területein több ágon fejlődött tovább a szükségleteknek megfelelően alakítva a ruházatot, a felszereléseket, és természetesen a lófajtákat is.

A mexikói charrok és a kaliforniai vaquerok, a munkaképesség mellett mindig nagy hangsúlyt fektettek lovaik külső megjelenésére. A latin temperamentumú lovasok nagyon büszkék voltak a dúsan díszített szerszámokkal felszerelt elegáns lovaikra, amelyeket hosszú éveken át képeztek és lovagoltak. A nagyszámban rendelkezésre álló kitartó kancákat, amelyek a később kialakult quarter horse, és criollo fajták alapját képezték, értékes spanyol, (andalúz) ménekkel fedeztették.

Az így kialakult fajtának, az aztékának 1972-ben hozták létre Mexikóban a hivatalos tenyésztői társaságát, és kezdték el törzskönyvezését. Az aztéka hamar bebizonyította kitűnő adottságait. Kitartásával, gyorsaságával és kiváló terelési érzékével a szarvasmarha farmokon folytatott munka elengedhetetlen része lett. Mivel az aztéka lovak gyorsaságuk és kitartásuk mellett hűségesek, hatalmas szívvel rendelkeznek, kecsesek és kiemelkedő felépítésük van, rendkívül okosak és tanulékonyak, nem csupán a farmokon elvégezendő munkákhoz voltak kiválóak, hanem számos egyéb területen is alkalmasnak bizonyultak, mint például háborúkban. Mai napig Spanyolországban és Portugáliában marhaterelésre illetve a hírhedt bikaviadalokon is használják az aztéka lovakat. A bikaviadalok arénájában hihetetlen gyorsasággal és kecsességgel hordozzák lovasaikat.

A ma ismert modern tenyésztett fajok 80%-a, köztük a quarter horse is az illusztris spanyol és portugál lovakra vezethető vissza. Az aztékában találkozik a régi világ és az új világ, ami egy nemes, tanulékony, fürge, büszke és látványos lovat eredményez. Ez a fajta könnyen tanítható, és ha egyszer valamit megtanult, azt sosem felejti el.
Az aztéka valóban kiérdemelte a „Mexikó nemzeti lova” címet.